És lőn este és reggel, a negyedik nap.

- ajánlom ezt a napot… -

…mert ez a nap tartalmazni fog nem kevés újonnan és új erővel érkező fesztiválközönséget. Nekünk pedig, akik végülis túléltük minden konstans mulatozások kritikus harmadik napját (bár kicsit korábban mentünk haza), meg kell próbálnunk majd lépést tartani velük. Az arisztokratikus fölény persze bennünk van: miénk itt a tér, és nem az új jövevényeké, akik kicsit szebbek, kicsit frissebbek, de mégiscsak alsóbbrendű, hétvégi fesztiválozók.

Nézzük, mi az, ami már megvolt ma! Nyilván a város házainak falai mögött több ezer torokból szakadt ki úgy dél körül egy „Tejóég!”. Ez közvetlenül azután történt, hogy némi szabódás után végre kinyitották szemeiket, és ránéztek az órára. A mai napon szintén magunk mögött tudhatjuk a „soha többé nem iszom” mondatot is, a reggeli kefírt, mert az rendbehozza a gyomrot, és újra velünk van az a tompa fejfájás is, ami a fesztivál második napja óta hűséges társunk. Indulhatunk.

Ezután egészen biztosan lemegyünk a Sörpincébe, és sört fogyasztunk, mert nagyon meleg lesz, és kinyitjuk a programfüzetet, és meglátjuk, hogy este elsősorban Quimby lesz. Aztán egyből az M.C.S. Blues Banden akad meg majd a szemünk, és megdobban a szívünk, hiszen veszprémi blues bandáról van szó. Az I Skarbonari immár negyedszer lép fel, és a nulladik sorban táncolók negyedszer fogják letépni magukról az inget. A Méhekre is benézünk majd, de legalábbis a színpad előtt mindenképpen elhúzunk, hogy lássuk a döbbent és értetlen arcokat a két zenész here láttán. A Le Virage Dangeroux is megint játszik, ők már szintén okoztak nekünk egy-két boldog percet az elmúlt napokban, és kéne, hogy megint. Babylon Circus, Zagastic Reggae Band, Substance Mediterraneé… Na, jó, azt hiszem, maradok az eddig kitűnően bevált „majd meglátjuk”-nál.

És mi pedig, az Index Veszprém, úgy négy óra körül elhatározzuk majd, hogy megszólaltatjuk a délutáni fellépőket, azaz csodálkozó arccal bámulunk bele a leges-legsűrűjébe.

Aki tehát:
- keverte már össze hajnaltájban a Club Erás Marcit Lajkó Félixszel,
- régóta szeretné tudni, hogy Reszkess vajon tud-e halkan is beszélni,
- szerelmes abba a hosszú hajú gitárosba a Tequilából,
- megvilágosodott valamelyik napfényes délutánon Lukács Sanyi és Takács Eszter dalaitól,
- szeretett vona már lábat mosni Frank Hauser vájlingjaiban,
mindenképpen figyeljen, mert itt, nálunk ma és holnap prózában nyilvánulnak majd meg a hét főhősei, az Utcazenészek!

Rovat: