Egy Kövér Potkány

- beszélő utcazenész -

A Kövér Potkány az utóbbi jó néhány évben szerepelt a programban. Idén nem. Szepi azért itt van, Geri egy más formációban dobol, és Győző is fel-feltűnik a hajnali zenéléseken szájharmonikájával. Lássuk, mit szól az Utcazenéhez egy nagy öreg!

- Az Utcazene fesztiválról is el lehet mondani, amit minden öreg fesztivállal kapcsolatban emlegetnek, hogy „már nem olyan, mint régen”?

- Nem hiszem. Például a tavalyihoz képest sokat javult az Utcazene, mert a tavalyi támogató túlzottan beleszólt a dolgokba. Nagyon csúnya volt az a rózsaszín színpad… Meg is örültem, mikor láttam a honlapon, hogy idén nem lesz.

- A Kövér Potkánnyal itt voltatok az utóbbi négy-öt alkalommal. Van rálátásod a fesztivál történetére.

- Nem mondanám, hogy tisztán emlékszem mindenre, hiszen elég sokat mulatoztunk. Az biztos, hogy az elsők kezdetlegesnek tűnnek. Nem voltak ilyen színvonalas előadók, külföldi együttesek. Több volt az amatőr zenekar. Mi is, mikor először beneveztünk, nagyon féltünk: elég jók vagyunk-e ide, tudunk-e színpadon játszani. Kellett volna próbálni is, de persze csak halogattuk, aztán végül próba helyett inkább berúgtunk, felmentünk a színpadra, és hőbörögtünk. Inkább bohóckodás volt az akkor.

- Ma ez - úgy tűnik - tényleg nem működne így. Az utcazenészek is egyre profibbak.

- Igen. Tavaly óta komoly szűrés van, demót kell küldeni. Azért még sokan vannak a régi előadók közül is, bár sokakat kiejtettek, amitől nőtt a színvonal.

- Például titeket is. Ez hogy esett?

- Nem háborgok, persze rosszul esik. Mikor meghallottam, nem éreztem, hogy ez probléma. Tudtam, hogy úgyis itt leszünk, meg itt lesznek a barátaink is, tudunk majd zenélni, mulatni velük így is. De azért így tényleg nem ugyanaz. Most, hogy itt vagyok, érzem csak, hogy mennyire hiányzik a napi rendszeres fellépés. Igaz, hogy nekem ez jelenti az év fesztiválját, de nem biztos, hogy arról kell szólnia, hogy egy bizonyos társaság összejön, és hülyére issza magát. Kétségtelen, hogy az sem lenne rossz produkció, de hadd mulassanak most már mások is.

- Most jön a hülye kérdés: miért utcazenélsz?

- Jó az utca emberének adni valamit, és persze kapni is tőlük. Ha érezzük, hogy piszkosul jól játszunk, és ezt az emberek is érzik, akkor mosolyognak. Az utcazene próbának is tökéletes. Amúgy nehezen jönnek össze a próbáink a Kövér Potkánnyal, ha meg összejönnek, káosz lesz belőle, vagy zenekar-felbomlás hangulat. Persze aztán jön a sok sör, és inkább beszélgetünk, és teljesen mást játszunk, mint amit össze kéne próbálni. Az utcazenélés kicsit fellépés, és kicsit próba is. Lehet kísérletezni, lehet hibázni. Én az első kéthetes olaszországi túránkon tanultam meg magabiztosan gitározni.

- Koradélután van. Hogyan tovább?

- Nem tudom. Épp azon gondolkodom, mit kellene inni. A sörrel túl sokat kell bajlódni. Azt hiszem, vörösbor.

Rovat: