Szenteste Fenyő nélkül

- az első benyomások -

Megvolt az első éjszaka, elözönlöttek bennünket a sztárfellépők, és lassan annak az eddig felfoghatatlannak tűnő állításnak is kezdünk hitelt adni, hogy Veszprémben hatvanezren élünk. Lássuk első esti cirkálásunk mérlegét.

A multikulti élményözön velős pacallal vette kezdetét nyolckor. Persze az első fellépők ekkorra vannak meghirdetve, de a rutinos fesztivállátogató érzi, hogy nem kell sietni, úgysem marad le semmi fontosról. A Soproni, ami most már egy ideje Fészek, erős velős pacalban, így az első napirendi pont cirka egy órát vesz igénybe, hogy kiélvezhessük az ízeket.

Kilenckor irány az OTP Bank nagyszínpad: Erik Sumo Band featuring Kiss Erzsi. Ez lett volna az eredeti első célállomás, de a benyomások nem kielégítőek – valami depressziós szám megy éppen, ráadásul angolul, ezért inkább irány a Nagy Kör, megnézzük, mit tud a többi színpad. Közben ismerősözön jobbról és balról, de ismeretlenből (szerencsére) még mindig több van.

Igazán semmi nem ragad meg, van színpad, ahol még el sem kezdődött a műsor. A kínálatból talán az Abszolút kezdők a legjobb (lokálpatrióta szívünk hangosan dobog), de ez sem köt le. Tengés-lengés, sétafika, rövid látogatás a Globelokálos bódénál: ők legalább pörögnek, bár még nem szokták meg teljesen a felfokozott iramot, ez látszik enyhén feszült arcukon.

Közben röpke „Misztérium Banda” az Óváros téren – „kövezz és gördülj”. Iszonyatos tömeg, mindenki rokizik, egy okos honfitárs pedig megpróbál autóval bejutni a térre. Miután rájön, hogy esélytelenül játszik, megfordulni próbál a tömegben. Halvány ingerültség és végtelen intelligencia redőzi magas homlokát. A rokiból ennyi elég, vissza a vérkeringésbe…

Végre fél tizenegy, irány ismét az OTP, ma esti fő állomásunk, a PUF ánplagd. Közben a Kossuth utcán hallok fél számot a Wetwoodtól, igazán jól nyomják a srácok a rakendrollt. A nyolcason heveny dugó – valakinek épp most jutott eszébe, hogy újra kéne festeni a zebrát is, mer’ olyan csúnya, és mit szólnak majd a vendégek –, de már itt is vagyunk a mozinál. A tömeg még elviselhető, az elszántabbak közlekedni is bírnak akár, de ülőhelyről álmodni se lehet.

A PUF időben kezd – hiába, no, fegyelem van ilyenkor. Feldolgozásokat játszanak, mondják, magukat dolgozták fel maguk. A zene érdekesen változatos, néha kifejezetten jó, néha borzasztó. Manu Chao, Twin Peaks filmzene, Cure dallamok csendülnek fel, hogy aztán klasszikus PUF-számokká változzanak, meg valami, ami leginkább Delhusa Gjonra hasonlít – na, ez a mélypont. Minden zenei kihívás ellenére a közönség egyre jobb hangulatba tombolja magát: a magányos félmeztelen táncostól eljutunk a többé-kevésbé ritmusra ugráló tömegig.

Végül hat ráadásszám, még a Fiatal lányok is, pedig azt Lecsó szerint nem lehet kidugózva játszani. De lehet. A tömeg extázisban (legalábbis a színpad előtt), és az énekes is egyre fesztelenebb, főleg, amikor valaki egy Jégeres üveget nyújt feléje, pedig csak sört kért. Összességében minden furcsasága ellenére is igen jó hangulatú koncert zárul kevéssel éjfél után (ez a rész Lecsó szerint már több okból is műsoron kívülinek számított, így a szervezőket semmilyen felelősség nem terheli).

Indulás haza, holnap még cikket is kell írni, nem lehet kettőig aludni. Kerülőút, nem az Óváros tér felé megyünk, mert ott Fenyő Miklós még mindig rendületlenül nyomja, közlekedni meg valószínűleg lehetetlenség. Az Átrium üzletház oldalán fénybigyók villognak, biztos valami vídzséj kelti a feszültséget. Fenyőből nekünk ezen az éjszakán csak hangfoszlányok jutnak, de valahogy majd leküzdjük a veszteség traumáját. Irány az ágy, hajcsi – majd holnap visszavágunk…

Rovat: