A világ telis-tele van csudaszép dolgokkal. Legtöbbször nem is vesszük őket észre, rohanunk, mérgelődünk, magunkba fordulunk. Azt gondoljuk, élünk. Pedig nem, mert mit ér az élet szépség, élmény, bor, baráti beszélgetés, szerelem nélkül. Semmit! A Veszprémi Petőfi Színház és a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház művészeiből összeállt alkalmi társulat erre figyelmeztetett minket hétvégén a Megyei Könyvtár Kisfaludy-termében.

Nem volt díszlet, nem cikáztak fényágyuk, az előadók nem bújtak jelmezbe, mégis nagyszerű előadást varázsoltak. Élményt adtak. Kedvesen, sallangoktól mentes előadói stílussal, a szó, a zene mágiájával mesélték el egy szerelem történetét.

A műhelyében munkájába menekülve élő Hangszerkészítő (Koscsisák András) szerelmes Lucia-ba (Borsos Beáta), de nem tudja, nem meri ezt a lány tudomására hozni. Reménytelen helyzet. Itt csak a Szellem (Máté P. Gábor) segíthet barátaival: Hanggal (Mátyássy Szabolcs), Hangával (Nyirkó Krisztina), Borral (Kricsár Kamill), Szódavízzel (Topolcsányi Laura), Virággal (Újhelyi Kinga). Önbecsülést és önbizalmat adnak a Hangszerkészítőnek, melyek segítségével meghódítja szerelmét.

A történet végtelenül egyszerű, mindenki által ismert szerelmi história. Nem is ez a lényeg. A történet csak eszköz, hogy felhívja a figyelmünket az élet szépségére. Arra, ha élni akarunk, és nem vegetálni, akkor szeretni kell magunkat. És ha szeretjük magunkat, megláthatjuk, milyen csodás ez a világ körülöttünk. És ha felfedezzük a világunkat, a benne rejtőzködő szépségekkel, csodákkal egyetemben, akkor megszépülünk mi is. Ha szeretjük magunkat, szeretni fognak minket mások is. Megtörténik velünk a világ legnagyobb csodája: a szerelem.

Önbecsülés, önbizalom nélkül szürke, magába fordult, depressziós világ lesz a miénk. Még a bor, a fröccs is csak ideig-óráig színesítheti ezt a világot. Barátok kellenek, szellemi társak, akik láthatóvá teszik a láthatatlant, hallhatóvá a hallhatatlant. Velük felfedezhetjük önmagunkat, világunkat, rácsodálkozhatunk eddig nem ismert vagy ismert, csak fel nem fedezett emberekre, részletekre. Merjünk élni, merjünk érezni, vállaljuk a véleményünket, érzéseinket, fogadjuk el gyengeségünket, szeressük önmagunkat!

Merjünk élni! Mert élni jó! Csak ezt is tanulni kell.

A fenti gondolatokat szóban Máté P. Gábor, zenében Szili Péter fogalmazta meg. Az ő általuk szervezett Szerenád című élet-tréninget a nyár folyamán láthatjuk a Zalaszentgróton megrendezésre kerülő kulturális találkozón.