Az idei Arsenal-Barcelona BL-döntő után a televízió lassított felvételeken bemutatott néhány apró mozzanatot a mérkőzésről, miközben a riporter arról filozofált, hogy a meccs végeredménye tulajdonképpen csak pár centiméteren múlott. Valami hasonló jelenettel kezdődik Woody Allen új filmje, a Meccslabda, azaz Match point, csak éppen egy teniszpálya levegőben kimerevedő necces labdájával demonstrálva, milyen sok múlik életünkben a szerencsén és a véletlenen.

Szimpatikus tézis ez számomra, ami a rendező régi-új egzisztencialista világszemléletéből fakad, ám most szokatlan formában jelenik meg nála: szinte teljesen humortalanul. A kezdés ismerős, nagyjából hasonló, mint a New York-i mester öregebb filmjeiben, nem volt ez másképp a nagyon gyenge Melinda&Melindában sem, ahol a történet egy dramaturgiai elméletet igazolt. Most azonban Allen új vizekre, mégpedig egészen a Temzéig evez. Igaza van néhány recenzensünknek: a Match point szándékoltan angol film, angol környezetben, amely számos klasszikus (persze nem feltétlenül angol) irodalmi allúziót használ fel.

Ilyen a főhős Julien Sorel-i alakja, aki egy angol arisztokrata családba házasodva teljesen elégedetten építgeti karrierjét, nem szívesen áldozná fel tehát azt saját pusztító szenvedélyének, akit egyébként Scarlett Johanssonnak hívnak. Rég tűnt fel már a vásznon olyan női alak, aki megfelel a huszonegyedik századi Anita Ekbergnek vagy Marylin Monroe-nak. Nos, Johansson kisasszony ilyen: a végzet színészasszonya, aki egyszer csak megjelenik és beássa magát a társadalmi létrán felfelé kapaszkodó fiú gatyájába és agyába. Leküzdhetetlen vonzerőt gyakorol a fiatal férfira, Nola figurája már nem is egyszerűen csábítás, hanem az antik tragédiák nagybetűs Végzete személyesen, egy mitikus rögeszme tárgya. Scarlett Johansson megfelelő színésznő erre a szerepre, valószínűleg kevés olyan férfi akad, aki megússza legalább egy bűnös gondolat nélkül, ha ránéz a vonzó, érzéki szájú lányra.

S ha már bűn, a másik irodalmi vonal Dosztojevszkij közismert remekműve, amelyet a főhős a film elején szorgalmasan elemezget, mígnem végül maga is átélheti a raszkolnyikovi krízishelyzetet. A Match point mindezen kultúrötvözeten túl – angol miliőfilm, sorsbölcselet és bűnfilozófia – ráadásul még kőkemény thriller is, vagy talán inkább krimi, ami viszont egy hirtelen fordulattal a nézőt a film második felében alaposan meglepheti. És akkor még nem beszéltem az utolsó kockákon megvillanó buñueli álomjelenetről.

Ennél többet a cselekményről talán nem is szabad elárulni, mert éppen attól izgalmas, hogy Allen ebben a filmjében sűrű thrillert és szenvedélyes drámát kevert az ínyenceknek, engem például elemi erővel talált gyomron a történet, majdnem leharapdáltam mind a tíz körmömet, és az ideghálómon landolt az a bizonyos meccslabda, amiről nem lehet eldönteni egészen az utolsó pillanatig, vajon a teniszpálya melyik térfelére ejti le majd a vakszerencse karja…

Akadnak azért szép számmal a cselekményben kisebb meggondolatlanságok és dramaturgiai hibák is, amelyeket egy igazi krimiben támadhatónak mondanék, de itt persze nem egy tökéletes Sherlock Holmes-szerkezet volt az elsődleges szempont. Tudni lehet és kell azonban, hogy nem ez az első komoly bűnfilm az Allen-korpuszban. Egyrészt kamaradarabokat és mókás krimit, gengszterfilmeket már forgatott, viszont ilyen több műfajból összegyúrt, egységes anyag még sohasem került ki a műterméből. Előképe az egyik kedvencem, a ’89-es Bűnök és vétkek, ahol az egyik hős körülbelül hasonló cselekmény részese, s a történet lényegében ugyanazzal a konklúzióval zárul: a bűntudat feloldható, Porfirij detektív és Fjodor Mihajlovics pedig a posztmodern alkalmazkodás szellemével szemben elbukott. Talán csak annyi kivétellel, hogy míg a korábbi darabban a bűnös megtanulta feldolgozni tettét, itt Chris arca az utolsó kockán nem éppen a teljes megnyugvásról árulkodik. Izgalmas, szép, tanulságos alkotással lepte meg hát Allen azokat a nézőket, akik nemcsak a Big Apple neurotikus zsidó művészének botladozásaira vevők. Nemhiába mondom újra és újra: ennek az embernek még mindig van mit mutatnia.