Ha megkérdeznék tőlem, mi az, amiért minden évben érdemes a Táncfesztiválra várnom? Azt felelem, hogy a szegediekért. Először a Tralala, aztán a Carmina Burana, majd a Bolero és idén a Szentivánéji álom. Nem lehet bennük csalódni. Erős nyitás volt tegnap este, innen a fesztivál-hangulatot csak éb(e)ren kell tartani.

Bevallom őszintén, hogy nem olvastam az alapul szolgáló Shakespeare művet, így kicsit izgultam. (Puck neve a Holt Költők Társaságából volt ismerős) De príma pánikoldónak bizonyult az előadás, hiszen Juronics Tamás olyan remeket alkotott megint, amiben a mozdulatok minden szónál többet mondanak, fecsegnek egyfolytában, csak figyelni kell.

Most kellene jönnie egy kritikus, szakmaiaskodó elemzésnek, de ehelyett, (és elfogultságom végett) inkább csak gondolataimat osztanám meg. Szóval a történet nem egészen a shakespeare-i story, de mesterien metszették ki az alkotók az alap cselekményszálakat, no meg a szereplőket. Akik holmi kosztümös felvonulásra vártak, csalódtak, hiszen a díszlettől kezdve a jelmezeken át a zenéig (profi montázs volt), minden a máról szólt. (Minden más meg a szexről.) Adva volt egy vad-szerelmes pár (Theseus és Hyppolyta; Fekete Zoltán és Pálmai Kitti), akik eleinte emberi érintésre alkalmatlanok, hol brutálisak, hol állatiak. (Hippolyta nyakmerevítője és térdvédője is erre utalt.) Lysander (Haller János) és párja Hermina (Szarvas Krisztina) alapjában véve szeretik egymást, Lysander húzza magával az élet minden vadságába Herminát. A férfi alaptermészetéből fakadóan vadászik, és begyűjti Helénát (Barta Dóra) is, aki eredetileg a hozzá hasonlóan konzervatív(nak látszó) Demetriusba (Kalmár Attila) szerelmes. És pluszban még, ott van Egéus, Hermina aggódó apja, aki Demetriust akarná lánya oldalán látni. Ennyit az evilágról. Bonyolult szerelmi sokszög, de bárhol fellelhető napjainkban.

Tündérvilág lakóinál már egyszerűbbek a szálak, hiszen van Puck (Markovics Ágnes) a fő „rendező”, mindenek irányítója. Az abszolút kíváncsiság és cselszövés. Oberon (Finta Gábor) az abszolút férfi, a bujaság szobra, mindent magáénak akar, ami szeme elé kerül. Titánia (Hajdú Mária) Oberon neje, aki épp rosszban van urával egy Indiai Tündérgyerek végett (Oberon kiszemelte magának), és aki a magába habarítja ezért Egéust. Tündérország lakói erotikus, buja természeti lények, jelenlétükre utal a fekete-fehér alapdíszleten egyre jobban burjánzó zöld növényzet. A két világ közötti különbséget remekül érzékeltette a zene is: tündérvilág-madárének, esőerdő zaja; valóvilág- techno, house.

Tündérvilág szereplőit eleinte nem érzékelik az emberek, aztán szép lassan, fokozatosan egymásba gabalyodik a két világ. Puck néha „kómába” ejti az emberi szereplőket (kiknek sorsukat erőteljesen befolyásolja) – mégpedig egy tv (!!) és egy kanapé segítségével. A mélyfázisból felépülve embereink kezdenek ráérezni a szerelem valódiságára. A minden jó, ha a vége jó alapelv szerint a három pár természetesen magára talál (Demetrius Helenét választja), és a Fehérruha, az Esküvő és a Násztánc adta formalitások és korlátok után a lehető legemberibben, gyengéden és szabadon, önzetlenül – no és teljesen mezítelenül – képesek szeretni.

Az, hogy napjainkban világossá vált: csak „külső” (tündéri) segítséggel képesek az emberek sallangmentesen viselkedni és érezni, elszomorít. Ugyanakkor örülök neki, hogy létez(het)nek Puckok, akik vigyáznak ránk.

Aki tegnap lekésett e nagyszabású és "juronicsos" előadásról, de egyszer lehetősége adódik ezt vagy egy másik Szegedi Kortárs Balett előadást megnézi, kérem használja ki az alkalmat. Megéri. Nagyon-nagyon.

(A Táncfesztivál részletes programja itt olvasható.)