Azt hiszem, a titok ott kezdődik, ahol a kíváncsiság véget ér. Azon a ponton, ahol még kibírjuk válasz nélkül. De érdekes, hogy állítólag a titok addig titok, amíg nem mondjuk el senkinek, csak mi tudjuk. Egyedül. Mi egyedül. Hö. Többes egyes. Na persze.

Szóval szerintem mindenkinek a legeslegmagánabb ügye, hogy mikor, és miért akar csemetét hozni erre a világra. Mindannyian tudjuk(?), hogy legyártani a legegyszerűbb, pikk-pakk, hipp-hopp belecsöppenhet vagy robbanhat az életünkbe – de jön, ha jönnie kell. Készülhetünk rá, élhetünk egészségesen, vidáman, nagy tervekkel a fejünkben – de ülhetünk az érettségi feladat felett, és gondolkodhatunk azon, hogy most mi a szent szar legyen annak a meggondolatlan estének a „maradványával”. Ja, és az is lehet, hogy éveken keresztül próbálkozunk, végigjárjuk az összes dokit, faszit, hibáztatjuk magunkat, másokat – innen és odaátról –, akkor sem érkezik az utód. Gőzöm sincs, hogy ki, mikor és miért pont oda nem születik ahova, hanem amoda, ha mégis. Bár nagyon tetszik az elmélet, hogy minden úgy lesz, ahogyan lennie kell.

És lehet, hogy egyszer csak azt mondja a doki, hogy 6 mm-es. Az a kis valami, ami egy ember, meg még egy ember, és az kettő, az mi. Mi, egyedül. A többes egyes, hát persze! Akkor pedig megváltozik minden, de minden. Lehet, először nem értik az egészet – úgy látom. Aki nagyon várta, az hurrázik, aki kevésbé, az anyázik. De ez mit sem változtat a tényen – a lényen.

Most jön a lényeg. Azon sem változtat, amit addig tettünk. Egy új élet, de nem a mi új életünk, hanem az ő új élete, amitől a miénk is más lesz. De nem vonhatjuk vissza a múltunk esetlegesen most hülyeségnek tűnő döntéseit. A bebaszásokat, a bedrogozásokat, az elhanyagolt nőgyógyászt, a sok pasit, a kevés óvszert – vagy éppen egy megromlott kapcsolatot, hazugságokat. A mi szarjainkat – amibe ő születik. Vagy éppen a gondos előkészületeket – egy normális életvitel, egy óvatos, várakozó életmód és kiszámított gyermekszülés lehetőségét is megkaptuk Lehetőség.

A durva az, hogy ezek csak növelhetik vagy ronthatják annak esélyét, hogy a lurkó egészséges lesz-e – de nem döntik el. Kivéve persze a szélsőségeket. Azt valaki vagy valami más dönti el. Véletlen? Isten? Ki tudja. A döntés eredménye a lényeg. Mert nekünk az marad. A gyerek.


– Olyan lelkiismeret furdalásom van. Cigi meg pia meg…

– De hát tudtad, hogy jöhet, hiszen nem védekeztetek – sehogy.

– Igen, de…

– Itt már nincs "de". Tök mindegy.