Az író utókora
Beküldte kávé -
Az ehavi tökölés (akkor is addig fogom froclizni, amíg címet nem változtatnak) a Játékszínben Závada Pál író-szociológus vendégszereplésével valósítódott meg. A beszélgetőpartner szintén idegenben játszott: Kovács Dezső, a Kritika folyóirat prominens képviselője volt látható a kék sarokban. Fülöp Johanna képviselte a helyi erőket, de ez a képviselet kimerült néhány keresetlen szóban a rendezvény elején és végén. Szintén Veszprémet képviselte a tizenöt fős nézőtéri tömeg (de ebben már a jegyszedő néni is benne van), városunk színe-virága
Závada Pál 1997-ben robbant be a kortárs irodalomba Jadviga párnája című regényével, melyet hamarosan filmen is viszontláthatott a nagyérdemű. Az első megérdemelten nagysikerű regényt azóta két másik követte, a Milota és A fényképész utókora. Závada szociológusi tapasztalatait is hasznosítva a XX. századi, vidéki Magyarország életének néhány meghatározó korszakát eleveníti fel írásaiban. Az író a veszprémi közönség számára is ismerős lehet, hiszen legutóbbi regényének megjelenése alkalmából (talán egy évvel ezelőtt) már volt módunk találkozni vele akkor a Dimitrov (oppardon, VMK) szervezett vele egy heveny író-olvasó-dedikáló találkozót.
A jelen tökös rendezvény bár némileg rövidre volt szabva, igen informatívnak bizonyult: a maroknyi irodalombarát szabadcsapat sokat tanulhatott a 80-as, 90-es évek irodalmi viszonyairól, valamint arról, hogyan lesz valakiből író, és miért pont regényeket kezd írni. A beszélgetés tényleg izgalmas volt, ami nem utolsósorban Kovács Dezső profizmusán múlt. A kritikus kiválóan boldogult a kérdező szerepkörrel bár először leginkább Morgó jutott róla az ember eszébe, mivel karakteresen mogorva arcára minden szökőévben egyszer tévedt egy félmosoly.
Most már legalább tudjuk, milyen a jó moderátor: nem tolja magát előtérbe; profi módon felkészült az adott tárgykörben, és ha valami homályosnak tűnik, azt gyorsan és világosan el tudja magyarázni a közönség együgyűbb tagjainak is; nem hagyja, hogy az író túlzottan szerény lévén lekicsinyítse saját érdemeit és jelentőségét. Mindemellett még néhány kritikainak tűnő észrevétel is belefér a szervezők felé mért apró oldalvágásokként (pl. Most egy színész felolvashatna a regényből , vagy Az egy óránk ugyan lejárt, de azért van valakinek kérdése?).
Szóval feltűnően nívós kulturális rendezvény volt ez, de én a szervezők helyében alaposan végiggondolnám, mi lehetett a feltűnő érdektelenség oka (VEN, jó idő, a ballagás közelsége, jegyárak, mittomén ). A rendezvényre szánt idő nevetséges rövidsége (nem mindig van ez így, és számomra abszolút rejtély, mitől függ az időtartam) is enyhén szólva bosszantó tényező.
A tökölős műsorfolyam következő meghívottja Tóth Krisztina költőnő lett volna, de ezúttal hívom fel mindenki figyelmét arra, hogy a mára tervezett tökölés elmarad. Reméljük, Tóth Krisztinával később még találkozhatunk már csak azért is, mert Karafiáth Orsolya szereplése legutóbb meglepően nagy tömeget mozgatott meg. Amennyiben ez a költészet női művelőinek szóló érdeklődés, Tóth Krisztinának is jó esélyei vannak, de azt el kell mondanunk, hogy ő is volt Veszprémben nem is olyan régen, a Művészetek Házában. Hát, kíváncsian várjuk, mi lesz még ebből