A szomszédasszony kiakadva meséli, hogy a gyereknek tizennegyedikén ünneplőbe kell menni az oviba, és azt sem tudja, hova rakta tavaly a kokárdát. Meg egyébként is, minek az a gyereknek, hiszen még csak öt éves, azt sem tudja, mire való. Háborog, morog, az idősebbik gyerek meg helyesel. Én csak hümmögök, mert nem emlékszem, mikor tudatosult bennem, mit is ünnepelünk tizenötödikén. De nem oviban, az tuti.

Az a baj, hogy tizenötödikén meg annak örülök, hogy szabadnap. Így aztán (vissza)alszom, ameddig lehet – a félnyolcas kutyakivisz (amikor még nem is látok, csak annyit, hogy nem csak nekem van korán – kevés a kokárda a boltbarohanókon) után, úgyhogy lecsúszom az ünnepélyről. Na, sebaj, nézem a tévében a pösti népeket. Vagyis nézném, de aztán a tudósító azzal kezdi, hogy a kommunisták meg a demokrácia és a liberális meg a béke – tehát elkapcsolok. Ja, a választások.

Abból nekem is jut: Kőszívű ember fiai ezredszer, vagy Asterix századszor. Császár vagy gallok? Klassz. A fene egye meg, egyszer szeretnék nagy büdös semmit csinálni, nézni a zörgő dobozt – ennyi. Mert nem vagyok kíváncsi a polgármesterek, a tudósítók, meg a szónokok választási kampányaira. Olvasni sem akarok, mert nem tudok, hiszen az agyam mélyén zakatol ez az ünnep-kérdés. Szerencsétlen márciusi ifjak! Ha betuszkoltuk volna őket egy időgépbe, aztán megmutattuk volna nekik, hogy milyen lesz ez a nap 2006-ban, szerintem sírnának. Aztán leveszem a polcról Orwellt. 84. Az jó.

Délután rám tör a női kényszer, takarítok. Jó alaposan. Ha már az agyamat nem lehet kihipózni. Vagy ahogy egyik kedvenc középiskolai tanárom mondaná: lesósavazni. Mert attól lesz barázdamentes, ha valaki nem lenne alapból elég hülye. Állítólag ugyanis a repedéseken múlik a gógyi. Ez mellesleg érdekes, mert nekünk, nőknek van egy pár, mégsem vagyunk észkombájnok – tisztelet a kivételnek, persze.

Estére már nyüglődésik fajul az ünnepi kín. Nem merek híradót nézni, mert azt hiszem, attól csak ideges lennék. Azon jár az agyam, mit kell csinálnom holnap, hogy utolérjem magam a mai kényszerpihenő miatt elmaradt dolgokkal. Kóborolok a neten, megnézem ezt az oldalt is, az Illegál Kommandót meg a Szabad Sajtót.

„Hogyan is közölhetné mondanivalóját a jövővel? Szinte magától értetődően lehetetlennek látszott. Vagy a jelenhez lesz hasonló a jövő is, s akkor nem fognak vele törődni, vagy pedig más lesz, mint a jelen, s akkor nem lesz semmi értelme a mondanivalójának.” (George Orwell: 1984)