László Zsolt

TÖPRENGÉS

Vakok az ablakok
Koldus kuporog a járda szélén
Poros platánok között veszejti el magát
az erőtlen városi szél
A falak mögött töprengő apostolok
könyökétől márványosulnak az asztallapok -
Valaki mondhatna értünk imát
Valaki aggódhatna már sorsunk miatt
az idomított éjszaka reszkető szárnyai alatt
mert az árvák árvák maradtak
és csak az keres aki talál
csak az éjjeliőr cigarettájának
apró fénye felesel a sötéttel

A ránk szakadt rengetegben
ballagunk valahonnan valahová
mint fegyencek a vesztőhelyre
mikor már nem árthat nekünk semmiféle ítélet...
Az ég odújában
bevert arcú csavargó lett a hold is -

(A vers a Vár Ucca Műhely 2003/3. számában jelent meg.)

Rovat: