Különös szerencsének tűnhet, hogy napra B. D. után születtem,
És most felkértek, hogy írjak versére egy verset, ezt-azt, amit bírok.
Köszönjem-e a véletlennek, a véltnek, nem tudom,
Itt újra csak magyarázkodnom kellene.

Így kérdés persze: ősöm-e ő? Annyi idő telt el azóta, hogy –
Meg aztán nem hiszek ebben, hogy ő az enyém is.
Születéseink ilyetén egyezése csekély
Lehetőség a találkozásra. Nem több.

Nem kevesebb. Zavaró körülmény, semminek sok,
Mitől örömest megszabadulnék: –
Nem őrzöm én őt, ő sem engem.
Nem leszek vele több nála.

Nem leszek vele több: ő ettől egyre csak lesz.
Akármekkora maradok, ő megmarad akármekkorának.
Egy akármekkora belefér egy akármekkorába?
Én sem férek a bőrömbe, nemhogy ő!

“A halál nem része az életnek.” “De
Az ő halála az én életemnek
A része.” “A halálom senki
Életének ne legyen a része.”