Faképnél hagyva számos dilemmámat:
mennék-e ószeresek szamarának
vagy hírdetőoszlopnak, csókacsősznek,
netán ahol a pincsek elidőznek,

úgy vélem, nem: elűzhető magányom.
Mert lassan túl minden talányon
műértem rég e földi buja fényt itt,
absztrakttá izzó formák ihletésit,

nap ékfugákban lejtett lepketáncát,
vízcsöppök gyöngy-lamella csillogását
el- (meg-)pirult sudár nereidákon -
miközben tökzőmmel skolasztikázom:

mi haszna rangnak, óh Izisz, a pénznek,
elég, ha hébe-hóba erre nézek,
ha ég szigonylik, barna nők bozsongnak
- akárhogy is, legjobb a kabinosnak.