Természetes, hogy amikor már
engem meg fognak ítélni,
lezárva testiségem kérgét,
régen nem is fogok élni.

És mondva lesz, hogy én homályos
voltam beszédben, iratban;
Sebaj! de ez csupán azért, mert
könnyelműség van divatban.

Magamrul én annyit tudok, hogy
bántam dolgok nehezével,
küzdöttem egy-egy gondolattal,
egy-egy isteni eszmével.

Én népszerűtlen?! Jó, magam hát
egy más korral vigasztalom;
idő előtt csak meg ne ölne
a fölszín és az unalom.

Ha mégis, amit nem szeretnék
meglenne, jól megértsetek:
Édes barátim! engemet majd
jó mély sírba temessetek.