A legenda újraéled? George Lucas második kísérlete, hogy nyomába érjen egy általa teremtett mítosznak: SW2, A klónok támadása...

Nehéz dolog egy legendához valami újat hozzátenni - nehéz és veszélyes. Veszélyes, mert nem csak kibontani, építeni, szépíteni lehet egy új résszel, de rombolni is.

George Lucas néhány évvel ezelőtt úgy döntött, hogy eljött az idő, nem fogja vissza többé magát, hanem elkészíti legendás filmtrilógiájának több évtizede tervezett „folytatását”. A tervbe vett háromrésznyi előzménnyel és ugyanannyi utózmánnyal már filmkilencológiává duzzadhatott volna minden idők egyik legsikeresebb filmvállalkozása a STAR WARS. Mintegy két és fél évvel ezelőtt remegve, visszafojtott lélegzettel vártuk a csodát: az újabb zseniális filmeposzt. Csalódnunk kellett... A Baljós árnyak csillogott is, meg villogott is, volt benne mindenféle vicces meg izgis jelenet - csak éppen meg sem közelítette azt a hangulatot, azt a légkört, ami miatt annak idején beleszerettünk Leia hercegnő, Luke Skywalker, Han Solo és Darth Wader nagyúr kalandjaiba.

A kudarc nem mindig jár együtt a bukással: a film jól jövedelmezett, nem is beszélve az ezernyi kis ketyeréről, amelyek az apropójából készültek. Hogy azért a készítők is érzik, valami nem oké, azt többek között George Lucas "az első három részt ledaráljuk, aztán felejtsetek el" típusú új állásfoglalása is érzékeltette.

Ettől függetlenül a rajongók nagy várakozással tekintettek a második epizód világpremierje elé, mivel 2002. május 15-én egy halom ország halom városában egyszerre ülhettek le a szerencsések a mozivászon elé, hogy megtekintsék A klónok támadását. A készítői gárda nyilatkozatai is fokozták reményeinket, hiszen nem győzték hangoztatni, hogy az előző rész nekik sem tetszett igazán (minek csinálták akkor ilyenre?), de majd most jól meglátjuk.

A klónok támadása valóban összehasonlíthatatlanul jobban sikerült, mint a Baljós árnyak, de valahogy még mindig hiányzik belőle valami. Az előadás után rengeteget gondolkodtam azon, vajon mi miatt van bennem ez a bizonytalan hiányérzet, de nem igazán tudtam forrását meghatározni. Talán csak annyiról van szó, hogy az én fejemben már kerek a Csillagok háborúja-sztori, és ehhez már nehéz bármi újat hozzátenni...

Egy dolog viszont mindenképpen feltűnő: az eredeti trilógia főszereplői (Mark Hamill, Carrie Fisher és Harrison Ford) addig ismeretlen, vagy másodvonalbeli színészekből kerültek ki, akik egy filmtörténeti pillanat erejéig óriássá nőttek, aztán nagyrészt (kiv. Harrison Ford) vissza is süllyedtek az ismeretlenség homályába. Most viszont pontosan fordított a helyzet. Ha a gumiarcú E.T.-k között feltűnik néha egy emberi ábrázat, akkor az szinte bizonyosan ismerős már számunkra valahonnan - még a kevésbé fontos szerepeket is többé-kevésbé ismert hollywoodi színészek játsszák.

Összefoglalva a film tényleg látványos, és érdemes megnézni, mert a maga nemében kifejezetten jól sikerült alkotás. Csak éppen az eredeti szándék veszik el valahol, mivel a mítoszról továbbra is leperegnek a kibontására tett kísérletek.

kávé