A hétvégén a Veszprémi Fiatalok Egyesülete végre felébresztette Csipkerózsika-álmot alvó városunkat. Terveiknek megfelelően nyugat-európai hangulatot varázsoltak az Óváros térre, olyat, ami után nemcsak mi városlakók, hanem az idelátogató turisták is vágynak.

Az Óváros tér mindezidáig leginkább csak tranzit hely volt: átjáró a tennivalók sűrűjét rejtő Kossuth utca és a látnivalókat rejtő, felfedezésre invitáló vár között. Szombatra mindez azonban kicsit megváltozott. Az emberek nem csak úgy jöttek-mentek, hanem kicsit megálltak, nézelődtek, leültek és beszélgetni kezdtek egymással, mert bizony ez utóbbi (is) igencsak hiányzott az elmúlt időben. A pikniket - merthogy ez volt a hivatalos neve a programnak - szervező fiatalok nemcsak a belvárosba csalogatták a veszprémieket, hanem rendezvényükkel lehetőséget teremtettek arra, hogy egy kicsit elcseverésszünk a zenéről, a művészetekről és pár órára legalább elfelejtsük a mindennapok gondjait.

Mert mi is volt ott? Először is adva volt néhány helyi zenekar, zenész, köztük a Gyöngyhalász, Kövi Szabolcs, a komoly szövegeivel, zenei érettségével mindenkit meglepő Mephisto zenekar, az M.C.S. Blues Band, a Veszpremer Klezmer Band, akik megteremtették a jó hangulat alapját és a közönségért, mondhatni a közönséggel együtt muzsikáltak (ugyanis nem volt színpad...). Eközben a Művészetek Házával karöltve a Tűztorony udvarában nagyszabású festészeti akció zajlott, melynek során az érdeklődők végigkövethették egy-egy mű megszületésének lépéseit. Aztán volt még például egy porcelánbaba, aki élő szoborként csupán akkor mozdult meg, ha pénzt dobtak neki. Ja és persze ott volt a közönség – elég népes számban! – akik között biztos, hogy lépten-nyomon ismerősökre bukkanhatott az ember.

Szóval kellemes napot/délutánt tölthettünk együtt, és ismét megbizonyosodhattunk arról, hogy nem is annyira halott a mi városunk, csak alkalmasint meg kell pöckölni és rákiabálni, hogy hé, ébredezz!

Klausz