Úgy látszik, Hollywoodban nem elég egy filmről egy bőrt lehúzni. Egy-egy sikeres alkotás után néhány évtizeddel „remake”-et forgatnak, vagyis újragondolják a történetet, de már a kor technikai eszközeit alkalmazva (amely sokszor a tényleges színészi munkát is háttérbe szorítja) és a sztorit is egy kicsit a jelenkor követelményeihez igazítva - szóval erősen leegyszerűsítve.

Nem kerülte el sorsát a Majmok bolygója sem, amelynek eredeti filmverziója a science fiction mozi egyik klasszikusa. Nem különben Pierre Boulle regénye az utópisztikus irodalomban, amely alapját adta az eredeti filmnek. Franklin J. Schaffner rendező 1968-ban forgatott alkotása megtartotta a könyv fontos mondandóját és figyelmeztetését az emberiség felé.

Aztán két éve elkészült a remake… Tavaly a mozikban volt újdonság, nem olyan régen pedig a videotékákból is kölcsönözhető. Már megszokhattuk, hogy a hollywoodi producerekben nincs semmi gátlás és a profit reményében képesek minden eredetiséget és üzenetet kiirtani a jó sztorikból is.

Az új Majmok bolygólyát is sikerült a legprimitívebb akciófilmek szintjére degradálni. A valódi történet helyett egy szánalmas forgatókönyvet barkácsoltak össze valami mágneses viharról meg időugrásról, nyakon öntve mindezt a hollywoodi cukorkaédes szentimentalizmussal. A majmok úgy repkednek a levegőben, mint Batman a legszebb napjaiban. (Vajon mitől?) Karaktereik is érdekesen rajzolódnak ki: a gorillák és orangutánok (a „gonoszok”) vonásai jobban érvényesülhettek volna valamelyik „Alien” produkcióban. Ennek megfelelő, tömény gonoszság is árad belőlük. A csimpánzok persze ártatlan tekintetű, már-már gyermekien szép vonásokkal rendelkező lényeknek tetszenek. Természetesen ők azok, akik megértik az embert. Apropó ember! Eredetileg ők állati sorban élő, beszédre, gondolkodásra képtelen lények, akikre a majmok a dzsungelben vadásznak, hogy aztán később biológiai kísérleteket végezhessenek rajtuk. Itt, hogy-hogy nem mindkét képességgel rendelkeznek. Persze a végén közösen rájönnek arra, hogy lám, minkét fajnak van helye a bolygón. Fő a happy end. Könyörgöm, pont ez a szerepcsere a lényeg köztük és a majmok között!

A leggyalázatosabb ebben az egész ormótlan szemétben az a tény, hogy a készítőinek volt pofája Pierre Boulle-t, mint a regény szerzőjét megemlíteni a stáblistában. Neki aztán végképp semmi köze ehhez a borzalomhoz, de biztos, hogy a sírjában forog…

Kilgore