"...Mandarinnak lenni egy állapot. Bárkivel megtörténhet, aki eléri a vágynak és a szerelemnek azt a fokát, amelyen túl megszűnnek a külvilág törvényei, és az élete csakis egy belső, szexuális kényszerektől hajtott lét szabályait követi." Juronics Tamás

Meztelen férfi és nő fekszik a színpad csupasz deszkáin. (Itt a közönség morajlik, kicsit felemelkedik székéről...) Magukra hagyatottan állnak a hideg fényben, majd egymásra találnak. Aztán a következő pillanatban megváltozik ez az átlátható, kiszámítható világ. Börtön fekete falai, rácsok, reflektorok, korlát, kerítés. És mégsincsenek világos határok; minden képlékeny: a falban, a fotelben, az ágyban fekete alakok tűnnek fel, és emberek tűnnek el. Halálosztag akciózik a falak között. Az állig overallba burkolt feketére maszkírozott alakok nem kímélik a betérőket. Fekete kezükkel, keményorrú cipőikkel kínozzák a nőt és a férfiakat. Darabos, kimért mozdulataik félelmet keltenek fegyver nélkül is.

Ebben a sötét világban elevenedik meg, ölt testet a VÁGY - csupa nagy betűvel, ahogy Juronics Tamás írja a bevezetőben. Vörös terítővel borított asztal áll a háttérben. Később óriásivá nő a lepel és beteríti a színpadot. A lepel megelevenedik: hullámzik, felemel, körbefon, ölel. A vágy karjában a lány, akit eddig láthatatlan erő tepert földre, csavargatta tagjait, és akit megtáncoltatott a halál is. A vágy vörös leple fehér óriást rejt. A Mandarin egy félig meztelen, erőtől duzzadó férfi. Juronics Tamás alakja hihetetlen életösztönt, legyőzhetetlenséget sugall, csakúgy mint Barta Dóráé, a lányé. A kettejüket mozgató vágy olyan elementáris erejű, hogy képes szétszakítani a körülöttük lévő világot.

Molnár Zsuzsa díszletében, jelmezeiben korok, világok elemei keverednek. A börtön világa a középkort és a világháború haláltáborait idézi. Az öreg úr is ez utóbbi világból való, Bartók Béla korából. A csavargók a mai filmek hősei. Ezzel szemben a férfi jelzésszerű viselete és a lány öltözete is időtlenséget sugall. A darabban sok a technikai természetű látványelem. Több mint a fesztiválon látott darabok bármelyikében. A különleges díszlet, a váratlan el- és előtűnések révén válik szemléletessé, hogy a vágyakozók hogyan lépik át a realitások határát.

A Közép-Európa Táncszínház Mandarinja, ugyanezt a világot a lecsupaszított, a maga sokkolóan lélektelen valójában mutatja be. A szegediek egy belső világot tárnak a szemünk elé, amely pokoli játék végzetes szerelemről és végzetes halálról.

Jéká