Az Egy faun délutánja volt látható tegnap a táncfesztivál keretében a Bozsik Yvette Társulat előadásában. A bizarr és groteszk darabjairól híres táncosnő ezúttal Debussy klasszikusához nyúlt merész kézzel, s a rokokó érzésvilágot (a rejtőzködéssel és halállal terhes frivol eleganciát) ötvözte a posztmodern eklektikával és parodisztikus elemekkel.

A férfi és nő vívódásait, civódásait bemutató játékot groteszk közjátékokkal ellenpontozta a koreográfus-táncosnő, ezzel is hangsúlyozva a clown-szerű revü, s a dekadens, fény-árnyék hangulat szintézisét. A rokokó figuráit és attribútumait felvonultató frivol hármas (transzvesztita díva, férfi angyalok) mellett mai ruhában férfi és női csoportok sasszéznak be a kulisszák felől, s ők libegnek, topognak, szaladnak a térben, hol csoportba rendeződve, hol magányosan. Mindezt klasszikus áriák, arab tamtam zene és progresszív elektronikus dallamok közepett.

A színpad hátsó részében elfüggönyözve látható a paradicsomi táj, a rokokó pásztorköltészet festőit idéző panoráma, melyben ábrándozik a Faun (Vati Tamás), körülvéve némely állattal (oroszlán, szarvas, béka), roskadozó fái hűs lombjainak árnyékában. Egy kicsit esetlen, egy kicsit gyámoltalan, de hamarosan megjelenik a párja (Bozsik Yvette), aki egyszerre kacér s hamvasan ártatlan, s ez a paradox szituáció eredményezi a pár ambivalens viszonyát, ami feszültséget teremt a nézőtéren. Tulajdonképpen egy alulról láttatott operát láthatunk, amely néhol elkomorul, néhol groteszk színekbe öltözik, s az elszakadás, újra egymásra találás szélmalomharcát viszi színre Debussy, Puccini, Gounod dallamainak segítségével.

A hangkavalkádot némajáték zárja, a háttérben gólyalábakon álló, rózsaszín ruhába bújt transzvesztita szoprán némán tátog, míg a színpadon a panoptikumszerű táncosok fekete öltönyben, lenge ruhákban mozdulatokat végeznek és szintén tátognak. A darab után egy kicsit össze vagyunk zavarodva, mint aki miután leveszi az álarcot, egy újabb álarcot talál alatta. A folyamatos önreflexiók, a vágy megmutatása és groteszkbe oltása simaságot eredményez, a száj megáll félúton a nevetés és fintor között. Hinta, lebegés.

norbi