Kispál és a borz a hegyen...

- koncert a DC-ben -

Őrület, nincs jobb szó erre. Nem lehet azt mondani, hogy jó, vagy szenzációs, mert az kevés. Egész egyszerűen őrület, amit a Kispál és a borz művel a színpadon. Az, ahogy a 10 évvel ezelőtti számokat is ugyanúgy fújja a közönség, mint az újakat, ahogyan a most már bajuszos Kispál előre-hátra billeg a színpadon, ahogyan Lovasi grimaszol éneklés közben és meg-megújítja a dallamíveket és erre, egytől egyig vevő a közönség. Őrület! S ahogyan Lovasi András a DC-s koncertjük előtt interjút ad: őrület!…

- 15 évvel ezelőtt alakult a zenekar. Megünneplitek ezt az évfordulót?

- Várjál, nem pontos! 14,5 éve jött létre a zenekar. A régi csapatból már csak az András van, meg én. Tagok szempontjából 50%-ban történt változás, egyéb nem történt. A zene sem lett modernebb, olyan, mint volt, ugyanolyan rock&roll. Bár belekóstoltunk néhány stílusba, a hozzáállás nem változott. Szóval abszolút nincs differencia, hacsak annyi nem, hogy magabiztosabbak vagyunk.

- És milyen ünneplés lesz?

- Pécsen szeretnénk egy szülinapi koncertet. Van egy nagyon jó ötletünk is, a kiadó nem t’om hogy fogadja majd, annyira új az ötlet, hogy még ők sem tudják. Szeretnénk egy koncert-albumot kiadni, de csak azoknak, akik jegyet vesznek. Úgyis utána menni fog a másolás… Namost, ha ez nem jön be, akkor egy kislemezt adnánk ki 2-3 régi koncertfelvétellel, klippel.

- A kiadók tekintetében mennyire történt változás?

- Nézd, 1994 óta ugyanannál vagyunk. A régi kiadók mind ugyanolyanok voltak. Ott csaltak, ahol lehetett. A zenészek kb. tudták, hol akarják átvágni őket, de nem tudtak tenni ellene. Most elegendő szabadságot kapunk, mondjuk ennek megvan az ára. Számos félreértés, vita volt abból adódóan, hogy mennyit vagyunk a stúdióban. Mi a szokásos kiadó-zenekar struktúra helyett átvállaljuk a rizikót, a klip, a promóció költségeit annak fejében, hogy ne szóljanak bele a stúdióidőbe. Ezzel a megállapodással eggyel kevesebb súrlódási felületünk van.

- Ilyen módon valamennyire függetlenek tudtok lenni. De milyen egy teljesen szabad, független zenész?

- Ritka, mint a fehér holló. Piaci alapokon működik minden és ha gazdagabb akarsz lenni, alá kell vetned az akaratodat valamilyen pártnak, alapítványnak. Mi erre a „barátkozásra” nem vagyunk hajlandók.

- 14,5 év alatt mennyire fárad bele az ember a zenélésbe?

- Belefásulna? Nem, nem hiszem. Fogalmazzunk inkább úgy, hogy vannak rosszabbul sikerült koncertek. De ha a közönség eljön, kíváncsi rád, érdemes zenélni. Aztán meg ott vannak a váratlan dolgok, amiket nem tudsz előre kiszámítani. Egy-egy meglepő gitárszóló feldobja a hangulatot. Persze előfordul, főleg a koncert végén, amikor az ember már baromira fáradt, hogy arra gondol, mi a fenének csinálja már 15 éve ugyanazt.

- Ilyenkor kell egy kis újítás, nem igaz? Mennyire jó az önállóság? Beszélhetünk egyáltalán önállóságról a Bandi a hegyről kapcsán?

- Nem egyértelműen. A Bandi a hegyről esetében én voltam a szerző, ilyen értelemben volt önálló a produkció. A Kispálban más az alkotás mechanizmusa: általában én írom a szöveget, míg a zenét az Andrással közösen. Ez az anyag egy kis kirándulás, kitérő volt, kár lett volna kihagyni ezt a lehetőséget, de nem tervezem azt, mint az Ákos. Ő nagyon okos, én meg nem.

- Az Interneten rengeteg kalóz Kispál-honlap van. Ez titeket hogyan érint?

- Engem alapvetően nem zavar. Ilyen CD árak mellett nem csodálkozom azon, hogy vannak, akik veszik a fáradtságot arra, hogy feltegyék a Kispál-számokat MP3 formátumban. A kiadóknak, terjesztőknek össze kellene fogniuk, de ehelyett csak az árakat emelik, ami nyílván a kereslet csökkenéséhez vezet. A zene ma Magyarországon egyértelműen diszkrimináció áldozata: kivetnek rá egy 2%-os járulékot, aztán meg a 25%-os áfát, amikor minden más kulturális termék 12%-kal adózik. A fogyasztók elfogadták ezt az árképzést, de tenni kellene valamit, ha nem akarjuk, hogy az EU csatlakozást követően a magyar popzene hivatalosan eltűnjön, mivel ilyen árak mellett a műsoros CD nehezen tud konkurálni az írhatóval szemben!

- Említetted az EU-csatlakozást. A politika mennyire nyomja rá bélyegét a zenélésre?

- A politika minden pillanatban jelen van, mindenkit mozgat – a választási periódusban egész egyszerűen nem lehet nem számolni vele. A zenekar politikai álláspontját nem tudom ismertetni, mert megoszlanak a vélemények. Annyit azért mondanék, hogy mi nem játszunk Fidesz nagygyűléseken, mert ez a propagandahangulat inkább idegesítő, mint rokonszenvkeltő. Csupán abban bízom, hogy az új kormány preferálni fogja a popzene ügyét, már ha ezt ügynek lehet nevezni…

Klausz Melinda

Rovat: