Kíváncsi voltam, hogy milyen Emir Kusturica, mint színész, (rendezőként az egyik legnagyobb) így nagy várakozással tekintettem A sziget foglya című film elé, amit mostanában kezdett sugározni az HBO. Ez a film azonban nem róla szól, annak ellenére, hogy főszereplőként van kiírva.

A tizenkilencedik század közepén játszódó történet Kanada francia felének egyik szigetén játszódik. Egy idevetődő férfi (Emir Kusturica) társával megöl egy helyi lakót. Elfogják, bíróság elé állítják, majd halálra ítélik őket. A társ egy balesetben életét veszti, viszont az idegent nem tudják kivégezni, ugyanis a szigeten nincs ítéletvégrehajtó, de még guillotine sem. Időt nyer. A katonai parancsnok (Daniel Autevil) és felesége (Juliette Binoche) munkát adnak neki. Ő él ezzel a lehetőséggel. Szépen lassan elhagyja e nem túl barátságos karaktert és egy érző emberi lénnyé válik.

A film középpontjában a katonaembernek és elbűvölő párjának a kapcsolata áll. Azon túl, hogy rajongásig szeretik egymást, (bár életüket beárnyékolja a gyermek hiánya) a nő teljesen egyenrangú, szuverén félként él a férfi mellett. Az emancipáció nem volt jellemző arra a korra. A sziget begyepesedett gondolkodású vezetése nem is nézi jó szemmel őket. De nem csak ezért számítanak fekete bárányoknak: őszinték, mentesek az előítéletektől és képesek megbocsátani, ahogy ezt a fegyenchez való viszonyuk is bizonyítja.

A háttérben persze zajlik a történelem: Állandó hírek jönnek más gyarmatokról, az anyaországban zajló eseményekről (forradalom, lázadások) és a szigethez közeledő kormánycsapatokról.

Egy megindító történetet láthatunk a humánus gondolkodásról, a szerelemről, a szűklátókörűségről, mindez beleágyazva az adott történelmi helyzetbe. Igazán üdítően hat az HBO hollywoody tucatfilmjei között.

Kilgore