Egy betiltott zene világhírű magyar képviselői

- a Hot Jazz Band -

Nemrég a Patrióta Lokálban járt a világhírű, budapesti Hot Jazz Band. A zenekar repertoárján leginkább a '20-as, '30-as évek zenéi - köztük olyan dalok, mint az Én babám egy fekete nő, a Szomorú vasárnap, az Én és a kisöcsém, vagy éppen a Hamvadó cigarettavég - szerepelnek igazi régies, szomorkásan-édes gramofon hangzással. A számos külföldi fesztivál-díjjal rendelkező zenekar énekes-vezetőjével, Bényei Tamással beszélgettünk.

- 17 évvel ezelőtt jött létre a zenekarunk. Annak ellenére, hogy az akkori alapítók közül ma már csak én vagyok tag, a zene nem változott, csupán fejlődött. Kezdetben is dixie-t, swinget, köztük számos magyar számot játszottunk és most is. Az első öt évben leginkább hobbizenekarnak számítottuk magunkat, mivel akkoriban nem támogatták, sőt tiltották az ilyenfajta zenét. 1991 óta működünk igazándiból, évente 240 fellépést tudhatunk a hátunk mögött. Fizikailag nehéz ugyan, de szeretjük csinálni és a zene megfelelő doppingszernek bizonyul.

- Számos külföldi fesztiválon is megmutatkoznak. Hol jártak legutóbb?

- Európa egyik legnagyobb jazzfesztiválján, Marciac-ban voltunk. Itt többek között Bobby McFallia, a Blecker Brothers és Wynton Marsalis társaságában léptünk fel. Ezek az összejövetelek igazi megmérettetések számunkra. Májusban Amerikába megyünk egy dixieland-találkozóra. Ez meghívásos alapon zajlik és a tengerentúli 3-4000 zenekar közül csupán 8-10 vehet rajta részt. Hazánkat, illetve Európát már évek óta mi is képviseljük.

- Mennyit kell ehhez próbálni, gyakorolni, hogy ilyen magas szinten tudjanak muzsikálni?

- Az az igazság, hogy annyi fellépésünk van, hogy általában nem jut időnk próbálni. Akkora a repertoárunk, hogy nehéz lenne végigjátszani az összes számot. Időnként azonban összeülünk, leginkább akkor, amikor új számot tanulunk. Nehéz feladat ugyanis három szóló hangszerre egyeztetni a hangokat, hogy izgalmas és szép legyen az összhatás.

- Magyarországon mennyire volt jelen a ’30-as években ez a fajta zene?

- Itt volt Pesten, csak nem jazznek, dixielandnek hívták ezt a muzsikát, mint Amerikában, hanem egész egyszerűen operettnek. Az elnevezés ellenére szerkezetük és dallamviláguk teljese mértékben megegyezett az amerikai őssel. Az arisztokrácia jazzt hallgatott, foxtrottot járt, ugyanúgy, mint a tengerentúlon. A mai fiatalok talán nem is tudják, hogy ezt a zenét a háború után betiltották, és írmagostul ki akarták irtani a kávéházi, mulatós kultúrával egyetemben, mert úgy tartották, hogy a züllött kapitalizmus szerves része. Szerencsére azonban a filmek, az operettek megőrizték a dalokat. Amikor a ’70-es években betört a beat-zene, a jazz tetszhalott állapotba került, de igazándiból a jazznek köszönheti a gitár, hogy beállhatott a hangszerek sorába.

- És milyennek látja napjainkban a jazz helyzetét?

- A jazz szépen lassan éledezik, a globális kultúra azonban nem akar tudomást venni róla, annak ellenére sem, hogy egyre több fiatal fedezi fel magának ezt a zenét. A régi formája mára már eltűnt és intellektuális koncertzenévé vált. Mi próbáljuk lelkesíteni a többi zenekart, hogy találják meg a kedvenc stílusukat a régi műfajok közül és műveljék, ápolják őket, különben eltűnnek! A jazz különben egy olyan műfaj, amit soha nem lehet teljes mértékben megtanulni. Nekem elég volt 2 hónap, hogy megtanuljak gitározni és eljátsszam az Illés és a Beatles nótákat, de 9 éves korom óta trombitálok és még messze vagyok a teljes tudástól.

- A zenével kapcsolatos tudását könyvekből merítette?

- A muzsikálás során ragadnak az emberre az információk; beszerez 1-2 könyvet, felvételeket és óhatatlan szert tesz lexikális tudásra. A ’70-es években nehéz volt jazz lemezekre szert tenni, mert évente csupán 2-3 volt kapható nálunk, de akkor ezzel is beértük. Ma ennél jobb a helyzet, de a jazz történetét bemutató, magyarra fordított könyvből ma is nagyon kevés van.

- Kihagyhatatlan a kérdés: mi a titka archaizáló énekhangjának?

- Egyszerűen ilyen volt a századelő éneklési stílusa, semmilyen ördöngősség sincs benne; mindenki tud így énekelni.

Aki esetleg elmulasztotta a koncertet, válogathat az együttes eddig megjelent 5+1 albuma között. A +1 egy válogatás, amelyen kizárólag benjót megszólaltató dalok szerepelnek. A következő, 7. album ősszel várható, ismert és kevésbé ismert magyar számokból.

Klausz M.

Rovat: