Hű, de nagyon jó ez az izé, olyan színes, meg betűk is vannak benne! Anya, az ott cica-betű, ugye? Kár, hogy innen lentről nem látom rendesen, mert fénylik az az üvegmicsoda. Te, Anya, hát emelj már fel, hadd nézzem meg közelebbről...Anya!... Anya!!!! Na azért...

Hű, ez tényleg nagyon jó! Azt sem tudom hova nézzek… Tisztára, mint az oviban! Már érzem is a ragasztó illatát. Szerintem ezt egy legalább nagycsoportos csinálta. De tényleg! Állati klassz, hogy ilyen egyenesek a szélei a kivágott bigyóknak! Apám! Én mikor tudok majd ilyen egyenesen ragasztani?!

Anya ne siess már annyira! Még meg sem nézhettem azt a nagy zöld pacnit! Pedig le merném fogadni, hogy nálunk otthon is van ilyen papír… Tényleg, megvan mit csinálok, ha hazaértünk… Hova is teszi anya mindig az újságokat?

Na, most miért tettél le?! Azt hiszed még nem láttam pucér nénit? Jut eszembe apa újságait is meg kéne keresni. Tennék bele nénit én is. A múltkor az oviban a Sanyika olyan furcsa rágóspapírt is ragasztott a képébe, amilyet én is találok néha otthon, Apuék szobájában. Hú, de mérges volt a Baba néni! Pedig a Sanyi is otthonról hozta…

Anya mit csinálsz? Veszünk valamit? Nem láttam itt csokis meg cukros polcot, de akkor körülnézek… Na, miért rántottál vissza? Ja, hogy annak a bácsinak adod a pénzt… Aha! Csókolom, én kérem az édességet! Nem, nem a ragasztmányt, ilyenünk már van otthon, én csináltam… Most hova megyünk?… Dehogy köszönök!… Hol a csokim? …OÁÁÁÁÁ!!!

Művész:- Műértő a gyerek, alig akar elmenni, biztosan azért sír…Hiszen tágra nyílt szemekkel nézte a képeimet… Hát igen, az ösztönök… Pedig még nem is szavaltam neki…

szedira