Behumi Dorottya neve nem lehet ismeretlen számunkra; a szélesebb közönség a Jazz+Az énekesnőjeként ismerhette meg. Most egy másik formáció, a Dórika és a Rombolók tagjaként beszélgettünk vele és a zenekar többi tagjával a Patrióta Lokálban, ahol a jazz és/vagy könnyedebb rockzene kedvelői örömére adtak koncertet.

- Hogyan jött létre a zenekar? Dóri: - A Liszt Ferenc Zeneakadémián mindannyian egy osztályba, a jazz tanszakra jártunk. Az iskolán belül zenekarokat kellett alapítani, így alapították meg a fiúk 1998-ban a Rombolókat, amihez később én is csatlakoztam.

- Miért éppen Rombolók lett a nevetek? Dóri: - Babos Gyula tanár úr Emberevőknek nevezett el minket, mert nem nyugis jazzt játszunk, hanem kicsit csapkodósat. Erről később leszelídültünk Rombolókra.

- Mennyire jelent előnyt, vagy hátrányt, hogy egy osztályba jártatok? Dóri: - A zeneakadémia ideje alatt kiismertük egymást, összhang alakult ki közöttünk. Tudjuk, mikor kell váltani, mikor fárad a másik. Örömmel, lelkesedéssel zenéltünk és zenélünk most is. Közösen döntünk mindenben, egyikünk sem igazán harcos típus. Nagyon impresszív a csapat. A fiúk beszéltek rá például arra is, hogy a klasszikus után próbáljam meg a jazzfuvolázást. (A zenekarban Dóri nem csak énekel, hanem fuvolázik is – szerk.) Ez nem túl könnyű, ezért állandóan bátorítanak.

- Eddig hol találkozhattunk veletek? Dóri: - Leginkább jazzfesztiválokon lépünk fel, de volt már koncertünk a Magyar Rádió márványtermében is, és szerepeltünk a Pesti Est rádióban is. Túl sok lehetősége nincs egy jazz-zenésznek, hogy megmutassa magát. Ennek a zenének már eleve nincs akkor publicitása, mint a könnyedebb társainak. Nem tudunk elmenni a Reggelibe fellépni, ahonnan esetleg jobban megismerhetnének minket, s mivel nincs lemezünk, nem tudunk mire playbackelni. Schneider Zoltán: - Sajnos manapság abszolút luxusnak kell tekintenünk a zenélést. Ha valaki ezt akarja csinálni, ebből akar megélni, minden lehetőséget meg kell ragadnia. Mi is próbálunk csak azzal foglalkozni, amit szeretünk, ezért aztán mindannyian tanítunk is. Rossz, ha a szíved vágyát kell feláldoznod a megélhetésért…

- Kis, vagy nagy publikum előtt jobb játszani? Dóri: - Furcsa dolog. Van, amikor nyomaszt, ha kevesen vannak a nézőtéren, de van, hogy feldob. Mindkét esetet kihívásnak tekintem. Végső soron azonban nem a közönség száma, hanem a nyitottsága befolyásolja a minőséget. Vidéken különben sokkal szívesebben játszunk, mert őszintébbek az emberek, megtisztelik egymást azzal, hogy figyelnek. A pesti közönség túlzottan sznob.

Klausz M.